Job 16

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.1Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel. ^a 2

Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát

3Felele pedig Jób, és monda: 4Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! ^b 5Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? ^c 6Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; ^d 7Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. 8Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? ^e 9Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. ^f 10Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. ^g 11Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. ^h 12Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. 13Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. ⁱ 14Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. ^j 15Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. ^k 16Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 17Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. ^l 18Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; ^m 19Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. 20Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! 21Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! ⁿ 22Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, ^o